C'est la vie #3 - saterday evening stories / Samstagabend-Geschichten

C'est la vie #3 - saterday evening stories / Samstagabend-Geschichten

Schön war die Nacht!
War sie das?
Bei mir lag die Macht!
War sie das?

Neu ist der Morgen.
Erbarmungslos ist er.
Neu sind die Sorgen.
Drücken schwerer und schwer.

Ein Stück Ich ist zerronnen.
Ha! Das Leben lässt grüßen!
Etwas Neues begonnen!?
Trat uns mit Füßen.

Sein Duft noch im Zimmer,
Wie ich ihn hasse!
Doch scheint’s noch viel schlimmer,
Dass ich nicht von ihm lasse.

Das Bett gleich frisch bezogen,
Aufgerissen das Fenster,
Auf dass die Kälte der Wogen,
Mich entlastet als Gangster.

Dein Gedenken zertreten,
Oh, wie könnte ich schrei'n.
Neues Gewissen erbeten!?
Will nur alleine sein.

Zusammen mit dir,
Mich in Gedanken erheben,
Dich nah bei mir spür'n,
Um wieder menschlich zu leben.

Da wimmern wir nun,
Getrennt, voneinander so weit.
Wollen nichts tun,
Als lassen verstreichen die Zeit.

Voller Hoffnung erwarten,
Was die Zukunft uns bringt
Und uns fragen,
Wer wir selbst wohl noch sind.


© nanoq nakokrii & Co




piekna noc byla!
naprawde?
mialam sile!
mialam?

jest nowy ranek.
jest okrutny.
inne sa uroki
przytlaczaja mocno i mocniej

rozpadl sie kawalek mnie.
Ha! pozdrowienia od zycia!
nowego cos sie zaczelo!?
zdeptalam nas.

w pokoju wciaz jego zapach,
jak ja tego nienawidze
jeszcze gorszym zdaje sie,
ze nie moge powstrzymac swych rak.

nowe przescieradlo polozylam natychmiast,
gwaltownie otworzylam okno,
by zimny powiew
uczynil lzejszym mój grzech.

twoja pamiec zbrukalam,
moglabym wrzeszczec.
zadam nowego sumienia!?
chce byc z soba sama.

z toba razem,
unosze sie w mysli,
chce twoja bliskosc czuc,
czlowiekiem znów byc.

wiec nadal jeczec bedziemy,
rozlaczeni i daleko od siebie.
niczego wiecej nie chcemy
niz pozwolic mijac czasowi.

pelni nadziei czekamy,
co przyszlosc przyniesie
i zastanawiamy sie,
kim wciaz jestesmy.


© nanoq nakokrii & Co



Szép volt az éjjel!
Az volt?
Hatalmammal éltem!
Az volt?

Új nap az égen.
Ö kegyetlen.
Új gondok égnek.
Nyomasztanak engem.

Lelkemböl egy része elveszett.
Ha! Köszönt az élet!
Ez lenne egy új kezdet!?
Tapostam és téptem.

Az illata még a szobában.
De még ennél is rosszabb,
még ha elfog is az utálat,
hogy vagyok már a fogja!

Friss huzat az ágyon,
az ablak kirántva,
hogy a hideg hadd fájjon,
és múljon bünösségem vádja.

Bemocskolva emléked!
Ó, hogy tudnék üvölteni.
Lenne már új eszmélet!?
Egyedül akarok lenni.

Vagy melletted,
gondolatokban úszva,
és érezni meleged,
hogy ember legyek újra.

Zokogunk hát,
elszakadva, egymástól távol.
S nem teszünk mást,
mint nézzük, az idö hogy számol.

Reményekkel elképzelni,
mit fest a jövökép,
s magunktól megkérdezni,
vajon kik vagyunk még.


© nanoq nakokrii & Co
(külön köszönet Szabó Melindának)




I'm sorry there's no English version available yet.